Bartók Béla a pozsonyi gimnazista-évek után 1899-ben került Budapestre, a Zeneakadémiára. Itt ismerkedett meg Kodály Zoltánnal, akivel életre szóló, szoros szakmai és baráti kapcsolata alakult ki. Bartók egyszerre volt tökéletes népzenekutató, zenetanár, zongorista és zeneszerző. Egyedi zenei stílusa a magyar népdalok és a modern európai irányzat ötvözetéből alakult ki. Legismertebb művei A kékszakállú herceg vára, A fából faragott királyfi és A csodálatos mandarin. Bartók rendszeresen kutatott és turnézott is külföldön. 1924-ben kutatásai eredményeiről sikeres könyvet adott ki "A magyar népdal" címmel, 1934-től pedig Kodállyal együtt a Magyar Tudományos akadémián dolgoztak egy népzenei kiadvány összeállításán. A háború miatt Bartók 1940-ben feleségével együtt az Egyesült Államokba menekült. Mire a keserves, sikertelen és gyakran munka nélküli külföldi évek után újra fellendült volna karrierje, egészségi állapota megromlott. Az 1945. szeptemberében bekövetkezett halálát leukémia okozta.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.