Kodály Zoltán (Kecskemét, 1882. dec. 16. – Bp., 1967. márc. 6.): zeneszerző, zenetudós, népzenekutató, zenepedagógus, az MTA tagja (l. 1943, r. 1945, t. 1946), Kossuth-díjas (1948, 1952). Atyja ~ Frigyes MÁV-tisztviselő; anyja: Jaloveczky Paulina; mindketten műkedvelő muzsikusok. A nagyszombati érseki gimn. tanulója volt, emellett zenei tanulmányokat (zongora, hegedű, gordonka) is folytatott. 1900-tól Bp.-en a tudományegy.-en – mint az Eötvös-kollégium tagja – a magyar és a német szakot hallgatta, a Zeneak.-án Koessler János zeneszerzés-növendéke volt. Az egy.-en 1906-ban doktorált A magyar népdal strófaszerkezete c. disszertációval, és ugyanebben az évben volt akadémiai vizsgahangversenye is. 1906–1907-ben tanulmányutat tett Berlinben és Párizsban. A francia fővárosban érte életének egyik legdöntőbb zenei élménye: megismerkedett Debussy muzsikájával. Már 1905-től kezdődően rendszeres népdalgyűjtő utakat tett, és ezt a működését – kisebb megszakításokkal – egészen 1925-ig folytatta, de még 1950-ben is gyűjtött Mohácson. Gyűjtése, Bartókkal ellentétben, szinte kizárólagosan a m. nyelvterületre irányult.

tovább:http://www.mek.iif.hu/porta/szint/egyeb/lexikon/eletrajz/html/ABC07165/08165.htm

Némethné Vecseri Gabriella tanárnő a 10. c osztálynak az ehető és mérgező gombákról beszél.

Valamint a tanuló diákok:

Minden érdeklődőt szeretettel várunk

2012. november 30-án 15.30 órakor

adventi koszorú-  és ajándékkészítésre.

Az óra elején

Záró pillanatok, kicsit fáradtak a fiúk.

Fotó: Kovács Fanni

Szeretettel várom a tagokat ma a 7. órában a könyvtárba!

Falusi olvasókör

Estók János: Boldog békeidők. Új Képes Történelem

Magyar Könyvklub-Helikon Kiadó, Budapest, 1998, 55. oldal

Áprily Lajos (1887 - 1967)

Mi a titka az Áprily-versek varázsának?

Hiszen aligha van versolvasó ember, akit el ne bűvölne ez a költészet, ez a formatökély, amellyel egy tiszta lelkű, szerényen, sőt szemérmesen nagy műveltségű, egyértelmű világossággal gondolkodó és érző művészember kifejezi magát. Talán éppen a tisztaság az, ami elsősorban megragadja a lelket: tisztaság a lélekben, tisztaság a mondatokban, verssorokban, ritmusban, rímekben és életigényekben. Ebben a szinte testi élvezettel mondható költészetben nincs olyan érzés, amelyet bármelyik egészséges ösztönvilágú, lénye egészével tisztességes ember ne érezhetne; nincs olyan gondolat, amelyet egy valamelyest művelt európai ember ne gondolhatna; nincs benne se eszmei, se formai újdonság — és mégis a szenzáció élményét adja az olvasónak, és nagy hatások keltésének lehetőségét a versmondónak. Áprily költészetéről minden igazán emberséges, művelt és emelkedett lelkű, de soha verset nem író ember úgy érezheti, hogy ő is megírhatná, ha olyan nagyon jól tudna verset írni, mint Áprily.

De az Áprily-varázsnak talán mindezen túl vagy mindezek mögött az a fő titka, hogy kifejezi egy olyan ingathatatlan becsületű férfi lelkét, aki harmonikusan akar élni egy diszharmóniákkal teljes világban, rendíthetetlenül emberséges az embertelenségek közepette, nem akar többet tenni, mint amit megtehet, de azt hibátlan lelkiismeretességgel teszi is, és a történelem rémületességei vagy kisebb, de mégis bántó kellemetlenségei közt őrizni tudja meghitt kapcsolatát a természettel és a szelíd érzelmeket adó családi magánélettel. Áprily nem közéleti költő, de az értelmes közéletnek nélkülözhetetlen szüksége van az ilyen magánemberekre; pontosabban: egy ilyen emberséges magánélet fontos közügy.

Folytatás: http://www.literatura.hu/irok/xxszazad/eulira/aprily.htm

Ez a hét néhai iskola igazgatónk 125. születésnapjának jegyében telik.

A könyvtárunk iskolatörténeti gyűjteményéből származik a következő kedves tanítványi visszaemlékezés.

Az Illyés Gyula Archívum és Műhely, a Közép-európai Kulturális Intézet és a PIM közös programja

Forrás: http://www.pim.hu/object.8e863ced-21fc-4d7f-9778-0a8fc776c51f.ivy